Kedves BigBlogger!

Lehet, hogy szándékaid jóindulatúak voltak, de sajnos a bejegyzésedben leírtak hemzsegnek a tárgyi tévedésektől. A legelső és legnagyobb hibája a "cikknek", hogy mit sem sejtő újsághirdetés-feladóról beszélsz.
Amikor én feladtam a gyászhirdetésemet az Észak-Magyarországba, egy űrlapot töltöttem ki, amiben a hozzájárulásomat kérték, hogy hirdetésem a neten is megjelenjen. A hirdetési díjat pedig az újsághirdetésre fizettem ki, az internetes megjelenés ingyen járt hozzá.

A "régió honlapján" megjelenő hirdetés - megjegyzem, a honlap, amiről beszélsz, egy megyei online újság és nem a "régió honlapja" - nagyon fontos tájékozódási pont számomra, mert idősödő ember lévén szeretnék első kézből tudomást szerezni arról, ha ismerőseim, régi kollégáim elhunytak. Már csak azért is, hogy részvétemet tudjam nyilvánítani a gyászoló család részére.

Szerintem semmi gyomorforgató nincs ebben. Csak a mi frusztrációkban gazdag strucc-kultúránkat tükrözi a blogbejegyzésben megjelenő hozzáállás. A gyász nem magánügy, a gyász a közösség megemlékezése a halottról. Nem kell, nem illik szégyellni, ha valaki meghalt. Egyáltalán nem gyomorforgató, ha valaki az internetet is használja a részvétnyilvánításra. Lehet, hogy lelketlenebb a dolog, de nagyon sokak máshogy nem fejeznék ki gyászukat, mert nem érnek rá, nem beszéltek már évek óta az illetővel, félnek a telefonálástól, és ezer meg ezer ürügyet találhat ki az ember, hogy ne kelljen szembesülnie a gyász szomorúságával, ne kelljen időt szentelnie a szomorú tény feldolgozására...
Különben is, ha például New Yorban élő magyar emigráns lennél, honnan szereznél magyar megyei újságokat, hogy értesülhess régi cimboráid haláláról? Ha jól gondolom, arra való az internet, hogy a távolságot áthidalhassuk...
Visszatérve a tárgyi tévedésekre: nem kell regisztrált felhasználónak lenni, hogy a részvétkönyvbe bejegyzést készíts. Tapasztalataim szerint bárki üzenhet a hozzátartozóknak.

Talán próbáld is ki a szolgáltatást, mielőtt leszólod.

Üdvözlettel:
Banyi Béla
Répáshuta

Kedves Béla!

Köszönöm, hogy olvassa a blogomat. Ha úgy véli, hogy tárgyi tévedés van a blog bejegyzésben, akkor az szándékos vagy az Ön figyelmét kerülték el a jelzés szintű utalások.
(Nem is tudja, hogy a hozzátartozója nevéből internet hivatkozás lesz.)
Gyomorforgatónak pedig nem a kezdeményezést, hanem a kilinkelést tartom.
Mellesleg korábban dolgozztam a kiadónál, az "online" részlegen.

Mégegyszer köszönöm, hogy olvassa a blogomat.